Megismertető és névadó szertartás

MEGISMERTETŐ ÉS NÉVADÓ SZERTARTÁS

Kedves egybegyűltek,

jöjjetek közelebb

mindnyájan!

Találkozónk célja,

hogy megismerjük

ezt a gyermeket,

és nevet adjunk neki.

Neki, aki beleszületett

az univerzumba,

két lény, (apa neve) és

(anya neve) által.

 

Aki beleszületett egy örökségbe,

amely – midőn jogosan kiérdemelte –

tudást és jogot ád majd néki,

hogy óhaja szerint cselekedjék.

 

Az, mit évek múltán dönt majd,

mindenek felett áll

és sérthetetlen.

 

Az emberi faj szokása,

hogy a csecsemőért

– ki apró és még bizonytalan

a most érvényben lévő

szokásokat és erkölcsöket illetően

abban a csoportban vagy területen,

amelybe most belekerül –

egy másik,

felnőtt személy – ki ismer

minden ösvényt,

s jártas kelepcékben és csapdákban,

miket az élet tartogat –

vállalja magára

a felelősséget, hogy kitart,

és a maga területén

segít a gyermek

felnevelésében.

 

Rendes időkben nincs

szükség arra, hogy ez

terhes feladat legyen,

mégis van itt egy tényező,

amit okos dolog lesz

megbeszélni

 

Mégpedig imígyen:

Forduljon bár elő, hogy

mindkét szülő el kényszerül

hagyni az utat, amit most

terveznek (hisz a testek

oly törékenyek, és a játszma kavargásában

rossz lépést tenni lehet).

 

Történjék bár így, akkor

ezen emberek számára

kötelesség, hogy előlépjenek,

és átvegyék e két szülő helyét, hogy

bár nem a gyermek vérrokonaként, de

most tett ígéretükkel

lássanak hozzá e

gyermek teljes és

gondos okításához,

mígnem teljességben

megszerzi

jogainak ismeretét.

 

Vannak itt olyanok,

akik ily ígéretet tettek?

Jó!

 

Hallottátok kijelentésemet

a gyermek előtt, a szülők

és a megjelentek előtt,

hogy ti, (keresztapa neve)

és (keresztanya neve) mely

kötelességre vállalkoztatok.

Kérlek, válaszoljatok most nekem egyenesen!

 

Te, (keresztapa neve),

és te, (keresztanya neve),

ígéritek-e, hogy minden tőletek

telhető segítséget megadtok,

hogy e gyermek, kinek nevet

még nem adtunk, minden tanítást

megkapjon, amivel

teljesítheti örökségét?

Ígéritek?

Jó.

 

És elfogadjátok-e ti, szülők,

(apa neve) és (anya neve),

hogy helyetekre ők álljanak?

Elfogadjátok?

Jó.

 

Legyen hát úgy!

Ebben megegyeztünk.

És most adjunk nevet

e gyermeknek.

 

Ti négyen, legilletékesebbek

lévén, ti vér szerint,

ti pedig ígéret szerint,

megegyeztetek-e a nevet illetően?

Hadd halljam hát!

 

Elvehetem a gyermeket?

 

Szervusz te gyermek,

légy üdvözölve itt!

A név, melyet itt kapsz,

a tiéd, hogy használd,

vagy megválj tőle,

akaratod szerint.

Ez a mi ajándékunk neked.

 

Minden itt jelenlevőnek kijelentem,

hogy képviseltük e gyermek

érdekeit, és ígéretet

tettek

a szülei,

és ők ketten, akik

hajlandóságukkal

immár elfogadták

a felelősséget, hogy

biztosítják: az ifjú (kisbaba neve)

jogai közé fog tartozni

minden, amit mi,

kívül-belül hasonlók lévén,

rá tudunk ruházni.

 

És ti, tanúk, nektek

is tudnotok kell, mi is

ez az adomány.

Röviden így szól:

Hogy minden esélyt

megkap, hogy megértse,

minő szabályok

szerint játsszuk ezt a játszmát, melynek neve élet,

továbbá hogy mi mindnyájan

– amennyire ránk tartozik – segítsük őt,

és átadjuk

neki a tudást,

amire eddig megtett

utunkon szert tettünk.

 

De azért mindig emlékezzetek:

Az ifjú (kisbaba neve)

élete az ÖVÉ,

és végül

rajta múlik, miként választja meg,

mely utat járja,

mely játszmát játssza.

És ha később úgy dönt, hogy

elfordul attól, ami számunkra

az egyetlen

méltó játszmának tűnik,

az is jogában áll.

 

A mi feladatunk tanítani, és elérni,

hogy a jövendőben

elnyerje a szabadságot, mellyel

képes lesz jó és helyénvaló

ítéletet hozni

saját sorsáról.

 

Segítünk, tanítunk, és

azzal, mit tudunk,

felébresztjük benne a

megértés hajlamát.

ÉS ENNYI AZ EGÉSZ.

 

Senki ne mondja:

„Így vagy úgy kell cselekedned,

mert eldöntöttük.”

 

Legyen hát úgy!

 

E névadás tanúiként

kijelentitek-e,

hogy szívesen látjátok

(kisbaba neve) személyét,

akit most megismertünk és

csoportunkba fogadtunk.

 

Így hát végezetül minden jelenlévő

mondja azt, hogy „Szervusz!”,

és üdvözöljük (kisbaba neve)-t.

Jó.

 

Anya, vedd most gyermeked,

kit immár megismertünk és üdvözöltünk itt.

 

Most pedig menjünk,

mindenki a saját útján,

és amikor legközelebb látjuk (kisbaba neve)-t,

emlékezzünk akkor,

hogy e mai napon üdvözöltük őt.

 

Köszönöm!

L. Ron Hubbard