Valami 4-5 részidős állásban dolgoztam, és próbáltam mindent összebűvészkedni, hogy elég pénzt keressek az önfenntartáshoz amellett a függő életstílus mellett, amibe belekerültem. Az anyukám elhunyt csontrákban, a legjobb barátom pedig egy autóbalesetben. Szóval nem tudtam, hogyan birkózzak meg a veszteséggel, ami engem ért.

Elkezdtem késni a munkahelyemről. Elkezdtem lazsálni. Minden pénzem, amit félretettem a házamra, ételre stb., egyszerűen a drogokra ment. És mire észbe kaptam, már nem tudtam abbahagyni a drogozást. Megpróbáltam fokozatosan leszoktatni magam. Megpróbáltam többé nem drogozni, és egyszerűen beteg lettem, megfáztam, úgy éreztem, mintha eltört volna a hátam, mintha haldokolnék. Egyszerűen nem tudtam többé abbahagyni, és ekkor beszéltem az apámmal, és segítséget kértem.

Hallottunk a Narcononról, azt hallottuk, hogy gyakorlatias: nem csak egy csoportterápia, hanem életvezetési készségek, és képes az ember újra felépíteni magát, hogy ne legyen gyenge olyan területeken, ahol én gyenge voltam.

A munkatársak nagyon segítőkészek voltak, egy csomó másik tanulóval együtt. Segítettek nekem előbújni a kagylóhéjamból, amelyben éltem. A szaunaprogram végén remekül éreztem magam. Évekkel fiatalabbnak éreztem magam. Nem éreztem magam szennyezettnek, sem kábának. Tele voltam energiával. Rendben éreztem a testem. A régi önmagamnak éreztem magam.

És a legjobb az volt a programban, hogy megtudtam, ki vagyok, és semmi mögé nem kellett elbújnom. Nem kellett drogoznom, hogy kényelmesen érezzem magam. Nem kellett drogoznom, hogy beilleszkedjek. Önmagam vagyok, és megtanultam, hogy az legyek, aki vagyok, és nincs a világon nagyobb ajándék, mint megtudni, ki vagy, és jól érezni magad a bőrödben.